Álmaimban áll még a házacska,
Hol anyám a dalait dúdolta.
A falu utcáján sétálok,
Mindenkit ismerek,
Köszöngetek,
Amerre járok.
Hallom, a kanász a dudáját fújja.
Reggel van, indul a konda a paskomra.
A határban hajladozik a búza,
Pipacsok lángja izzik rajta.
Estikék, ibolyák, orgonák,
Ma is érzem viráguk illatát.
Útszéli kökény, árokban szeder,
Eperfás, hol maszatos kéz neszel.
Tócsa vizében felhőben járok,
Gólyát ha látok, egy lábon állok.
Tüske szúrja talpam,
Mezítláb szaladgálok.
Az istálló meleg, a jószág szénáz,
A sötétben dalolgat, maga üldögél apám.
Teste megfáradt, a mécsesnél méláz,
Pipálgat, nyugodt, hisz teli a sajtár.
Ízek, hangok, illatok,
Szerteszéledt hajdani pajtások.
A tücsökzene fülemben most is hallik,
A gyermekkor soha el nem múlik.
