“Csillanó tükrén a tónak
Leng a csónak”
Aranyhídon sétál a lélek,
Ragyogó felhőkön lépked.
Mélység, szeretet, életek,
Álarcok mögött emberek.
Ragyog a pillanat,
Csobog a víz,
Hallgat a mélység,
Fecseg a felszín.
“Figyelj csak! Hallhatod.
Neked suttogok.
Megérted, ki vagyok.
A víz, a víz, a víz vagyok.”
Szédítő szürkeség,
Örvénylő mély,
Csacsogó csillámok,
Szikrázó hullámok.
A fényesség elvakít,
Egyre jobban látok,
A mélységbe alászállok.
Nem félek, úszkálok.
Alant virulnak a virágok.
Kalocsa, 2019.06.03.
