Urbán-Szabó Béla : Hitvallás a szerelemért

Nyomtatás

Minden a véletlen műve volt, de amikor azon a délelőttön fölhívtalak, tudtam, hogy elrendeltetett.
Hallottam a hangod, és ennyi elég volt.
Akkortól nem felejtelek.
Mindig velem voltál, mikor ébren voltam, mikor álmodok.
Leginkább, mikor tudattalan vagyok.
Nemhiába születtem, ezért születtem.
Körülötted forog minden.
Távolodok, közelítek, de mindig te vagy a középpontban, ébren is álmodlak, veled szédülök.
Érzéseimbe bezárva most hallgatok, megfogadtam, nem szólok, szerelmes szavakat nem mormolok.
Még ha néma is vagyok, mindenki tudja, szerelmes szerelmed vagyok.
Örök szerelmed, amíg van bennem lélegzet.
És nem számít, hányszor születsz, hányszor születek.