sorjás alkatrészeket simogat-e kezem pillanatról
pillanatra gördítve időtlenséget mesterek járta út
kitaposott nehézségén egy homlokradírral értem
meg e bocsánat tudatlanságából nyakon hordott
síndarab legalsó gyöngyét morzsolva sós cseppé
állandóan hogy a bennem lévő kiszabaduljon már
tekintetek dimenziófolyosóin feltétlenségből van
az örök szerelem átfogom-e kellően ad azzal ha
ontom eléje mint folyót vízöntőségeink bánatát?
Legutóbbi módosítás: 2019.10.11. @ 12:59 :: Adminguru