Das Fräulein stand am Meere Kisasszony a tengernél
Das Fräulein stand am Meere A lány csak állt a víznél,
Und seufzte lang und bang, Félőn sóhajtott nagyot,
Es rührte sie so sehre A lebukó Nap szívén,
Der Sonnenuntergang. Mély sebeket hagyott.
Mein Fräulein! sein Sie munter, Lánykám, legyen Ön vidám!
Das ist ein altes Stück; Réges-régi dolog:
Hier vorne geht sie unter Itt, elől megy le, biz’ám,
Und kehrt von hinten zurück. Térül, s Ön mögött ott lobog.