Kőanyám sziklalánya vagyok
hatalmas árnyéka borul fölém
a nap vakító tűzébe nézek
íriszem sűrű vértől iszamos
szürke foltot táncol a világ
de fantáziahon azúr földjére
anyám kő törmelékét szórja
bársonytalpam alá
sárral tapasztja a hiányt
repedéseiben könnytükör.