Die Luft ist kühl und es dunkelt,
Und ruhig fließt der Rhein
Der Gipfel des Berges funkelt
Im Abendsonnenschein.
Die schönste Jungfrau sitzet
Dort oben wunderbar;
Ihr goldnes Geschmeide blitzet,
Sie kämmt ihr goldenes Haar.
Sie kämmt es mit goldenem
Und singt ein Lied dabei;
Das hat eine wundersame,
Gewaltige Melodei.
Den Schiffer im kleinen Schiffe
Ergreift es mit wildem Weh;
Er schaut nicht die Felsenriffe,
Er schaut nur hinauf in die Höh.
Ich glaube, die Wellen verschlingen
Am Ende Schiffer und Kahn;
Und das hat mit ihrem Singen
Die Lore-Ley getan.
Az elomló sötétben hűvös ködöl,
És nyugodtan folyik a Rajna,
A hegy orma tündököl,
Fényt az alkony hagyott rajta.
A világnak szép, örök szüze,
Ül fent, s tész csodát;
Villan arany kösöntyűje,
Fésüli arany haját.
Kamme Siklik abban aranyló fésű,
És egy dalt énekel, danáz,
Melynek bűbájos fényű
Dallama, kész varázs.
A hajóst kis lélekvesztőn
Vad fájdalom éri el;
Nem lát zátonyt, mi felé jő
Csak a magasba tud nézni fel.
A hullámok elnyelik, úgy hiszem,
Végül a hajót s evezőst;
És énekével, bús vízen,
Lore-Ley ily tervet szőtt.
