A homályos sötétben talán még így is tudatosabban világosodik a felismerés: utolsókat pislantó, méla gyertyaláng világítja meg árulásokban is viasz-lárva képlékeny arcát a tudatosan képlékeny jövőknek. Csupán csak egyfajta önmagát vesztegzár alatt tartó menekülés maradt; selyem-fekete már a morajló hullámzás, mely számkivetetten az ostromlott lélekben formát ölthet s megtestesül.
Szirmos bőrszín-páncélt növeszt szorgosan lüktető, reszketeg szív fölé a kiutasítható, gyáván-hagyott félelem. Megszégyenülten törne még büszke, rátarti utat magának a méla árnyék, mely ballonkabátra hasonlít s tán éppen emiatt vétkezik bűnösen. ,,Nagyon fázom! Vacogva remegek!” – gondolod s már nincs is tán többet nem is lehet melletted a fajsúlyos, megváltva dédelgető angyali kéz, mely áldott-gyöngéden el-elvezetget s biztonságos utak felé terelget.
Kíváncsi, komisz-alantos tekintetek végpontjára hurkolódva minden pillantásban benne reszket a fájdalom árva könny-gyöngye. Fülledt némaság megtapad a közöny felszínességén köröskörül. A játékos marionett-bábut, melyet hajdani gyermekkorunkban megörököltünk most lelkünk játékosabb s rejtetten egész részévé válhatott. – Erőszakos fénysáv, mely szándékosan bántja az éberen-látó szemet is leplezve álcáz.
Piszkos, sikátorszagú ablakok betört, görbe felszínét hiába is csalogathatná bágyatag, balzsamos, mézszín-nyárias napsugár; zárt ajtók mögött hiábavalóan be-bekopogtat kultúrák agglegény-zarándoka. Kíváncsisága folyamatosan még élénk, érdeklődő s ha újító, avantgarde-performanszok posztmodern forradalmait szippanthatja folyamatos pesszimista, tékozló kedve is azonnal feltölthető, megújítható. Az Idő-penész, ha értékkel tölthetjük meg fokozatosan lemorzsolódik tekervényes agyunk fogaskerekei között!
Legutóbbi módosítás: 2019.09.28. @ 09:55 :: Tasev Norbert