Budai Orsolya : Őszi dal

Ősszel a halálról mesél a táj,

az elmúlás fellege borul az égre.

Csitt! Ne félj! Nem fáj!

Nézd, mily’ szép a természet!

Aranyba boruló fák, egykorzöld lombok,

levelek hullnak, keringve szállnak,

mint megannyi paradicsommadár,

boldogan, kacagva trilláznak.

A halál nem oly csúf, mint hiszed.

Eljön mindig az a végső pillanat,

s lehet szép, egy kedves ígéret,

hogy új tavasz jő, friss levél fakad.

Régi ruhádat leveted, kecsesen,

szívedben nem él már fájdalom.

Hisz éltél, hittél, szerettél.

Most megpihensz az alkonyon.

2019

Fotó: Budai Orsolya
Lázbérci táj

Legutóbbi módosítás: 2019.11.18. @ 23:34 :: Nagy Horváth Ilona
Szerző Budai Orsolya 0 Írás
Kedves Olvasó! Magamról: Gyermekkoromtól alkotok, ám az Angliában eltöltött évek (2011 - 2016) hozták meg számomra azt a legmélyebb, és egyben rendkívül tartalmas, tanulságos időszakot, amikor az alkotó folyamatok intenzíven elkezdtek belőlem áramlani. Mindezekhez spirituális tanulmányaim is nagyban hozzájárultak, amik szintén ezekben az években váltak életem szerves részeivé. A fő vonalaim az írás, és a festés/rajzolás. A Bridgwater College – ban művészeti kurzusokon vettem részt. Ezeken kívül többnyire önfejlesztő technikák segítségével alakult ki, és született meg bennem az a stílus, amiben a leginkább szeretek munkálkodni. A versek szeretete gyermekkoromból eredeztethető. Szüleim, nagyszüleim átadták az olvasás szeretetét. Általános iskolában több szavalóversenyen vettem részt, és saját versikéket is írtam. Az egyetemi éveim alatt, a Kazincbarcikai Városi Televíziónál szerkesztő-riporter munkatársként sokat tanulhattam, és csiszolhattam előadásmódomat. Azok a versek, amik az utóbbi években születtek, megmutatják azt az utat, amin keresztülmentem. Bemutatják az érzéseimet, amelyekkel mindeközben megküzdöttem, és a nyugalmas állapotokat, amikhez spirituális tanulmányaim segítettek hozzá, valamint segítenek a mai napig az alkotásban, és a mindennapokban megteremteni a harmóniát, a szépséget, az örömöt. Képeim és verseim többsége spirituális témájú. A lelkem hangjából születnek. A festmények, rajzok olyan hangulatot közvetítenek, amik a végtelenség érzéséből, a lélek szárnyalásból táplálkoznak. Szavak nélkül közvetítik a szabadságot, az örökkévalóságot, a végtelenséget, a harmóniát, a szépséget, a szeretetet, a békét, és a nyugalmat. A versek írásánál szintén a lélek rezdüléseiből merítek. A meditációkon keresztül megtapasztalt élmények szolgálnak írásaim alapjául, valamint azon érzelmek, amelyek mindannyiunkban heves ingadozásokat váltanak ki. Így a lélek szabadságán, a természet adta szépségek leképezésén túl, másik kedvenc témám a szerelem. Továbbá szeretteimhez is több verset írtam, amelyekkel köszönetet mondhatok számukra, s közvetíthetem a legmélyebb érzéseimet, gondolataimat. Verseimet saját oldalaimon jelentetem meg, valamint egyéb internetes felületeken is megjelennek. Közülük néhány, saját előadásomban is hallható, megtekinthető videók formájában. Első, saját kötetem 2018 őszén került kiadásra Lélektükör címen. Szeretettel: Budai Orsolya