Őszi reggel
A nyarat sirató hajnal
fűszálakon remegő könnyeiben
fürdeti orcáját a Nap,
s zöldek között ringó
fehér bóbitái a pitypangnak
üveggömbként felragyognak.
Őszöknek
összetéveszthetetlen illata leng
az ezüstfátylú kert felett,
és indián nyarat ígérve
hosszú ökörnyálak úsznak a légbe.
Harmatcseppek keserédes
ízét csókolja ajkamra a rózsa,
míg ráhajlok bíbor szirmaira,
magamba szívni a nyár
búcsúzó illatát.
Szinte érzem birsek fanyar ízét
s maradék szőlő csábít seregélyt.
A homoktövis szúrós tövisét
arany bogyók övezik gyöngysorként.
A szél a kerti fákkal mókáz,
tépdesi róluk a zöld ruhát,
siettetné a lombhullást.
De az ősz nem szórta rájuk még
kápráztató, rőt-vörös porát,
csak néhány vihar-tépett ág
akad, mi barna levelétől megvált.
Azokat sodorja a fürge szél,
mikor a hűvös, őszi reggelen
átszalad fénylő kertemen.
