Napok óta nem írtam egy szót sem.
Már úgy értem verset.
Talán ez a „télnek vége” hangulat
ami némaságba kerget.
Valamiért untat a jelen,
előre meg most nem néznék szívesen.
Jön a tavasz. Na persze.
Megint várhatok újabb leletre.
Mert azt mondta a fődoki’
hogy tavasszal menjek újra.
Lessünk megint belém.
(bár mi is így nézhetnénk magunkba)
De mindegy,
megint megvizsgálnak.
Aztán majd meglátjuk,
milyen íze lesz a nyárnak.
Nyomtatás Olyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára [… Tovább]
Nyomtatás Édesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem [… Tovább]
Nyomtatás Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott [… Tovább]
Nyomtatás Késő délután érkezek anyám látogatására. Mindig ilyenkor szoktam. Figyelmeztettek, hogy lehetőleg ugyanabban az időben jöjjek, mert így egy stabil, fix pontot tudunk adni neki az összeomló világába. – Kalmár Ádám, Gábor Zsuzsannához – közlöm a portán, és zakómból kiveszem [… Tovább]
Nyomtatás – Én vagyok a legöregebb köztetek – szólt a búzaszem, és lehúzta arcmaszkját, hogy barátai jobban értsék mondandóját, és minthogy némi kételyt látott kétszemélyes hallgatósága szemében, hozzáfűzte: – Jó, rendben, nektek is megvan a magatok történetisége. Azonban ősidők óta [… Tovább]
Nyomtatás Ködtakaróban piheg a táj, Benne csönd honol, alszik a szél, Nosza, virágot ebben találj! Kopár ágakon hízik a dér. Éri-e ujjam lágyan a kedvest, Éled-e bennem vágy és remény, Szívemen ének, ami befest, Amíg egemen ébredez fény? Pergetem, fogyik [… Tovább]
Nyomtatás A kor elhaladt már felettem, és számtalan egyéb nyavalyáim mellé társult egy csinos kis térdkopás, ami ugyebár nem ritka hatvanhét év felett. Persze ilyenkor jön a sok jótanács a családból, hogy mozogjak többet, tornázzak meg miegyéb, és főleg menjek [… Tovább]
Nyomtatás A takarító ma is jön. Savanyú, Közömbös szürke arccal ránk vigyorog. – Teremtőm, a megszokás mekkora úr. – Munka és halál, már köznapi dolog. Neki ez csupán mindennapos robot, S az elfekvő csak átmeneti tünet. Miközben felmos, magában így [… Tovább]
Nyomtatás Tudom, nem hallod, csendjeink összemosódnak. Hallgatok én is, hű cselédje a szónak. Szobád emléke börtön, az ágyad, az utolsó lélegzet, dőljön rám nyugodtan, te már eleget viselted. Tudom, nem hallod, rám hagytad csendünk tébolyát. Hallgatok én is, így hordozom [… Tovább]
Nyomtatás A JÓREMÉNY patika szemben állt Gáll órás emeletes házával a Főutcán. Akkoriban az Echerolles kastélytól eltekintve ez volt az egyetlen többszintes lakóépület a faluban. Ide kívánkozik, hogy a Gáll órásék egy egész famíliát képviseltek a környéken, és a [… Tovább]
