- Részletek
Előszó
“Kékell a Küküllő
talán a nevét is
kékellő kék szinéről
kapta ez a szép víz… “
(Kányádi Sándor -Küküllő Kalendárium)
8 éves voltam, másodikos. A tanító nénivel egy előadásra készült az osztály. Kányádi Sándor, Küküllő Kalendárium címmel.
Én a Nyár című vers voltam.
“Ballag a üküllő,
meg -megállva baktat,
szúnyogokat fogdos
a kicsi halaknak.”
Soha nem felejtettem el ezt a pár sort. Belém égett, mint egy fontos momentum.
Mindannyiunk életében vannak ilyen momentumok, melyeket nem felejtünk, el, évtizedek múltán sem.
Ezt a könyvet édesapám írta nagy-nagy büszkeségünkre. Mert oly bensőséges, mély gondolatokat ébreszt mind ahányszor elolvasom. Újra és újra felfedezni vélek, valami újat valami más gondolatot.
Miért és hogyan indult útjára ez a történet, életrajz, visszaemlékezés?
Egy egyszerű felkérés indította el édesapám ” írói karrierjét”. Bárány Ildikó, kedves régi egyetemi társa felkérésére írta meg emlékeit, hogy ő hogyan élte meg 1956 eseményeit, reményeket tápláló ifjú orvosi egyetemi hallgatóként? Elkezdte megírni, és jöttek az emlékek, jöttek az érzések, gondolatok, szavak, mondatok formájában. Míg egy kerek novella született, melynek minden szava igaz volt. Így kezdődött. 9 saját kötet, több mint 30 antológia, 5 díjazás novellaíró, illetve elbeszélésíró kategória pályázatokon. Ez lett a kedves baráti felkérésből…. Íme a folytatás. A kezedben tartod tisztelt olvasó.
Küküllőn innen és túl.
Honnan nézem? Innen? vagy onnan? Számít?
Talán az számít, hogy két partja van a folyónak. Életutak, változások, vissza nem térő lehetőségek, elúszott alkalmak. De a végén ott van az ember, aki döntéseket hozott és mindig minden egyes helyzetben a döntés felelősségét is vállalta.
A könyv egy felnőtt ember visszaemlékezéseivel kezdődik, egy kisfiú, aki megélte, átélte és túlélte a háborút. Ez az emlék beivódott, és eggyé vált a férfival, aki emlékezik. A hangok, az illatok és az érzések mindig megmaradnak. Nem egy emléktárgy, vagy egy bútordarab, esetleg egy fotó. Nem. Egy érzés, egy hang egy illat.
Az élet folytatódik, és megy tovább ballag, mint a Küküllő. Az ifjúkor megmosolyogtató édes kis pillanatai. Társadalmi egyensúlytalanság nehezedik ránk, de a történet írója jellemével, kitartásával, szorgalmával felül kerekedik mindezen. A természet szeretete érződik minden lapon, amit olvasunk. A gyógynövények ereje, az erdő csendje, a havasok szédítő magassága tárul elénk.
“… és ezzel megkezdődött az a hat évig tartó rögös út, ami annyi élményt nyújtott, hogy sok évtized után is élénken él bennem minden perce, minden szakasza.”
Ezek az anekdoták az 50-es években tanuló diákok számára ismerősnek tűnhetnek, hasonló élményeket éltek át azokban a “zivataros” időkben. Viszont gyerekeik, unokáik számára újként és néhol hihetetlenként hatnak.
Így ér véget egy szakasz az életben és kezdődik egy újabb megpróbáltatásokkal élménnyel és örömmel gazdag pillanatokkal teli út.
A felnőtté válás útja. Első munkahely, első beteg, első sürgős eset. Mi a teendő, kérjen segítséget? Megy egyedül?
Ezek a kérdések a mai kor emberében is felmerülnek, de ha egy idődben kerül sor társadalmi nehézségek során a családalapításra és munkahely teremtési törekvésekre, bizony nem könnyű a válasz ezekre a kérdésekre. Itt is megmutatkozik az egyenes jellem tisztasága és hosszú távon bebizonyosodik a döntések helyessége.
Haladunk a korral, történelmi eseményeknek vagyunk tanúi, amelyet személyesen is átél történetünk hőse. Kedves olvasó, “pulzus szám növekedésre számítson” ezeknél a soroknál melyek híven tükrözik milyen tehetetlen az ember, ha a történelmi események sodrásába kerül.
Történetünk nemcsak visszaemlékezés, történelmi és társadalmi mementó. Belülről válunk az események résztvevőivé.
Az olvasmány címe keretet ad a történetnek, Küküllőn innen és túl. Attól függ, honnan nézzük…
Kiss (Bige) Hedvig Noémi
