- Részletek
„Mint ahogy minden ember testében, lelkében ott laknak az ősök génjei heted, vagy hetvenheted íziglen, akként laknak szerzőnkben is Mikszáth, Móricz, Hemingway, Zola, de hozzá merem tenni, József Attila géndarabkái is. („Nem én kiáltok, a föld dübörög…”, és mindez neki is „Nagyon fáj!”) Amikor leül a vakítóan fehér és üres papírlap elé, hogy elindítsa rajta a tollát, valamennyien ott ülnek a székén és vezetik az élet sűrűjébe mártott pennát. Valamennyiük arca felvillan a születő képekben, de mire a betűk szavakká, s ezek mondatokká formálódnak, egyetlen arcot mutatnak csupán, Botz Domonkosét.
A Naplótöredék és a Borúra derű szösszenetei valóban azok, aminek jelzi őket. Afféle néhány vonallal megrajzolt skiccek, melyekben benne él a teljes kép a maga precízen megrajzolt hátterével és cselekményével. Néhány keresetlennek tűnő szó, kép, melyből egy teljes regény áll össze az olvasó képzeletében. A groteszkekben már nem is titkolja a haragját. Bár a vidám fricska álruhájába öltözteti a véleményét, igazi átokszó az mindazokra, akikben a tragédiák okozóit véli felfedezni. Mert mindegy, milyen nyelven hallgat a néma, milyen színeket nem lát a vak, az is mindegy, milyen házban nem lakik a hajléktalan, és milyen munkát nem végezhet a munkanélküli, az EMBER-nek fáj a kiszolgáltatottság.”
Ágoston László, író
Hét Krajcár Kiadó, 2014
ISBN 978-963-9596-82-5
