- Részletek
A szerző kiált felhívással, kétségbeesetten: „Törődj velem!”. Kér aggodalommal, melegséggel: „Fogd a kezét”. Szól könnyedén, áttetsző, tiszta képekben: „Álmodtam rólad”. S megszólít fájdalommal, önmagával is küzdve: „Kétségek”.A lélekversekbe mélyedve szinte a természet egy-egy darabkájának érezheti magát az olvasó: „Fa vagyok”, „A Nap felé”, „Jégbe zárva”… S ha elhalkul a hang, mi is csak suttogni merünk. „Most suttogni kell”
A kötet harmadik részében egyre gyakrabban találkozunk szomorú, bánatos hangokkal, de a komorabb, ellentmondásosabb hangulatú képek mégis nyugtató, önbiztató hangulatban olvadnak fel: „Végre ébredek”.
Vajdics Krisztina
